Bőr cipő fajtái

Antik bőr: kétszíneffektusú bőr, amely a régi, használt bőrhöz hasonló; tehát mesterségesen létrehozott, sötétebb és világosabb részeket tartalmaz.
Antilop bőr: finom kidolgozású velúr bőr. A barkaréteg lecsiszolásával különlegesen puha és finom rostú bársonyos bőr.
Bélés bőr: lábbeli bélése céljára gyártott bőr. Cipészműhelyünk sertés bélésbőrrel béleli a cipőket. Nemesebb bélésbőr a kecskebőr vagy juhbőr.
Box bőr: krómos cserzéssel, marhából vagy borjúból készült bőr. Normál kiképzésű és erős típusú bőr, marhabőrből a nappabőr a finomabb, puhább kidolgozású bőrtípus. A boxbőrök feszes tartással, kisebb nyúlással bíró bőrfajták.
Kígyó bőr: ún. bőrutánzat. Valódi bőr, melynek a felületét úgy képzik ki, hogy az hasonlítson a kígyóéra. Különleges megjelenést ad ez a hüllő bőr.
Lakk bőr: félmarha, esetleg borjúbőrből álló bőr, melyet lakkréteggel vonnak be, így kapja a bőr a fényes, csillogó felületét.
Nappa bőr: a legpuhább barkás bőr. Szőroldali sima, hibátlan bőr. Simulékony, feszes, rugalmas bőr.
Nubuk bőr: finom csiszolással kikészített fehér vagy színes bőr. Enyhe szőrréteg fekszik felületén, elegáns, ám kényes típus. Ezért fontos a nubukbőr rendszeres ápolása.
Nyomott bőr: nyomdatechnikai módszerekkel kikészített bőr. Különböző effektusok (antikolás, kétszínhatás), különböző mintázatok (fantáziaminták, természetes barkakép utánzatok) találhatóak a bőrfelületen.
Sevró bőr: a sevró a legfinomabb bőr. Juhbőrből vagy kecskebőrből készülő lábbeli bőr, sima felülettel és magas fénnyel kikészítve. A legfinomabb sevró gidabőrből készül.
Velúr bőr: csiszolással bársonyos felületűvé tett színes vagy fekete; marha, nubuk vagy antilop bőr. A vastagabb velúrbőr marhából készül. A nubuk bőr és az antilop bőr finom kidolgozású, ápolása ezért igen fontos.
Nubuk bőr: finom csiszolással kikészített fehér vagy színes bőr. Enyhe szőrréteg fekszik felületén, elegáns, ám kényes típus. Ezért fontos a nubukbőr rendszeres ápolása.

Cipő típusok

A cipőknek számtalan fajtája létezik, néhányat összegyűjtöttünk kategóriákba.
  • Angolkaplis cipő: szárnyas orrborítékkal, kéregborítékkal készült félcipő. Rendszerint az alálapolás vonala mentén az orrboríték közepén díszlyukasztással készül.
  • Bakancs: nehéz kivitelű, vastagabb bőrből készült száras cipő. A felsőrész anyaga rendszerint waterproof, durábel vixos, hőálló boxbőr vagy más, nem kényes felsőbőr, az alsó rész gumiból vagy bőrből készül. Köztalppal a dupla talpas termék készül. Leggyakrabban alkalmazott gyártási eljárás a direktvulkanizált és a keresztülvarrott. Munkásvédelmi vagy sportcélokra használják.
  • Boka cipő: félmagas szárú cipő.
  • Fél cipő: a lábfejet csak a bokán alul takaró, zárt felsőrészű cipő. Felerősítőelemmel (pl. fűző) vagy anélkül ( körömcipő, escarpen) készül.
  • Félmagas szárú cipő: olyan őszi-tavaszi viseletre szánt cipő, amelynek. szárrésze alig ér a boka fölé. Tornacipőket is gyártanak ilyen kivitelben.
  • Lovaglócsizma: természetes színbőrből készült, keményített szárú csizma. Kéregmagassága 60-100 mm, szárzáróvonala ívelt.
  • Magas szárú cipő: a lábat és a bokát egyaránt takaró felsőrésszel készült cipő. Felerősítőeleme rendszerint cipőfűző vagy ruganybetét.
  • Mokasszin: könnyű, hajlékony cipő, amelynek felsőrészét a talpbéléssel együtt alakítják ki. Jellegzetessége a fej közepén levő fejbetét. Alulról felfelé foglalják, vagy előbb összevarrják (összefűzik) a felsőrészt és a fejbetétet, majd belső formázással alakítják.
  • Papucs: kéregrész nélküli, orr-részén zárt cipő.
  • Pántos cipő: olyan női félcipő, amelynek felerősítőeleme a belső szárhoz erősített, a marrészen átvetett és a külső szárhoz nyomógombbal vagy csattal kötődő pánt.
  • Rövid szárú csizma: olyan csizma, amelynek szára nem takarja teljesen a láb ikrarészét.

Mini cipő lexikon

Antikolás: felületdíszítési eljárás a lábbelin, amelynek során a díszítendő felületen eltérő színű festékbevonat kerül fel.
Bélés: a lábbelinek a lábfejjel érintkező belső rétege. Célja a lábfej elválasztása a merevítő alkatrészektől, a lábfej melegen tartása, az izzadság felvétele és elvezetése. Anyaga lehet textil, bélésbőr, szőrme, műszőrme, bélésműbőr. Alkalmazási területei a fejrész és a szár bélelése.
Cipő: bőrből vagy bőrhelyettesítőből készült, a lábfejet (esetenként a bokát is) eltakaró felsőrészű lábbeli. Feladata, a lábfej védelme, a járás megkönnyítése, az öltözködés esztétikai értékének növelése.
Cipőfelsőrész: a cipőnek a lábfejet felülről (mokaszinok esetében alulról is) körülvevő része. Két fő egysége: a színréteg (felsőbőr) és a bélés. Anyaga lehet bőr, bőrhelyettesítő vagy ezek kombinációja.
Gojzer varrott cipő: olyan rámán varrott gyártási eljárás, amelynél a rámabevarrás és a talpvarrás egyaránt látszik. Típusa lehet szimplán, duplán, illetve triplán varrott.
Kaptafa: a lábbeli belső terének méretét és alakját meghatározó, formájában a lábfejhez és a divatirányzathoz igazodó fontos cipőgyári szerszám. Anyaga fa, polietilén vagy fém lehet. Feladata a felsőrész formázása és az alsó rész összeszerelésének elősegítése, a kikészítő kaptafáé a felsőrész feszesen tartása.
Sámfa: a formatartóság növelésére a használaton kívüli lábbelikbe helyezett, fából vagy műanyagból készült eszköz. Rugós és több részből összerakható (pl. csizmákhoz) változatait használják.
Sarok: a lábbelinek a sarokcsontot megemelő, különböző magasságú alkatrésze. Anyaga fa, gumi, bőr vagy műanyag lehet. Gumi és fa sarok több réteg összeillesztésével készülhet - rakott sarok. Műanyag talpból a vulkolán sarok a legellenállóbb, ezért cipészműhelyünk ezt is használja.
Ráma: a bedolgozási többlet és talp közé helyezett, azokat összetartó 10-20 mm széles szíj.
Talp: a lábbeli talpi részét alulról borító alkatrész. A cipőtalp lehet ragasztott vagy faszegecses. Anyaga: bőr, gumi (csúszásgátló is) vagy műanyag. Bőrtalpú cipő esetén a kiképzés lehet exkluzívabb a varrás típusa függvényében.
Varrott cipő: rámán varrott lábbeli (angol varrott cipő vagy öltés varrott cipő). A varrott lábbeli felső és alsó részét varrással erősítik össze. Ilyen lábbelik készülhetnek rámán varrott, flexibel vagy keresztülvarrott gyártási eljárással.

A bőr készítése

A bőrgyártás során az állatról lenyúzott, ún. nyersbőrt készbőrré alakítják át.
  • Előkészítés: a nyersbőrből eltávolítják a tartósítószereket, szennyeződést, vért, pótolják az elveszített vizet (áztatás), vegyileg fellazítják (meszezés), valamint eltávolítják a szőrt és a felhámot (bőr), késekkel levágják a húsoldalról a hájashártyát (bőr). Az így megtisztított - lényegében csak irhából (bőr) álló - megmaradó középső rész a pőre. Ez a bőrgyártás szorosan vett nyersanyaga. A pőréből eltávolítják a szőrlazítás miatt általánosan alkalmazott lúgos anyagokat (mésztelenítés). Rendszerint enzimkészítményekkel pácolják.
  • Cserzés: mésztelenített és rendszerint pácolt pőrét cserzőanyagokkal kezelik, ezáltal az addig nyersbőr tulajdonságú pőre felveszi a készbőr legfőbb jellegzetességeit (nedvesen nem rothad, kiszárítva nem merev).
  • Vizes kikészítés: a cserzett vizes bőrt a felhasználás követelményeinek megfelelően vegyi anyagokkal kezelik: festés, zsírozás, utáncserzés, impregnálás.
  • Szárítás: a vizes fürdőkből kikerült, 50-60% víztartalmú bőröket légszáraz állapotba (12-16% víztartalomra) hozzák.
  • Kikészítés: filmképző anyagok felvitelével végzik, amikor is a kikészítendő felületen fedőlazúrozó pigmenteket rögzítenek (fedőfestés) vagy fényt, fogást, karcállóságot javító réteget visznek fel (appretálás).
Az említett főként kémiai jellegű műveleteken kívül számos fizikai-mechanikai műveletet is elvégeznek a bőrgyártás során (húsolás, színelés, hasítás, faragás, csiszolás, vasalás, barkázás, gépfényezés, hengerlés).
forrás: mek.oszk.hu