A láb betegségei

A láb betegségeit 2 nagy csoportra lehet osztani: veleszületett betegségek és szerzett betegségek. Az ortopéd cipőjavítás számára jelentős ezek ismerete. A torz képződéseknek a mozgásszervekben található formái az ortopédia tárgykörébe tartozik.

A láb veleszületett betegségei

 

A dongaláb a láb külső és belső élének a test középvonala felé irányuló hajlását jelenti. A talp nem lefelé néz, hanem a másik láb felé fordul, sőt súlyosabb esetben felfelé néz. A talajjal érintkező felület a talp külső éle és a külső boka is lehet.

 

A talp domború, a hosszboltozat belső íve lelapult. A lábtő csontjainak összenövése szintén fejlődési rendellenességre vezethető vissza, a lúdtalphoz hasonló elváltozást hoz létre. Lényege, hogy vagy az ugrócsont és a sarokcsont vagy a sarokcsont és a sajkacsont között összecsontosodás jön létre és ez akadályozza az ízületek mozgását.

A láb szerzett betegségei

A lábbetegségek különböző okokra vezethetők vissza. Így pl: kórokozók, fertőzés, baleset, túlzott megterhelés. A lábkárosodás közül a cipész számára a statikai megbetegedések a legfontosabbak.

 

A láb járás, állás során igen nagy igénybevételnek van kitéve. A testsúly legnagyobb része a hosszboltozat legmagasabb ívére esik. A normális láb teherbíró képessége is korlátozott és amennyiben megromlik az egyensúly a terhelés és a teherviselés között, úgy az statikai deformációhoz, fájdalmas elváltozásokhoz vezet.

Az erős szalag- és izomtok egyik feladata a láb csontjainak összetartása, a láb boltozatainak biztosítása. A túlzott igénybevétel az izomzat kifáradását, megnyúlását és a boltozat lesüllyedését okozhatja. A lúdtalp vagy más néven boka- vagy harántsüllyedés az életkor bármely szakaszában előfordulhat és súlyosságától függően okozhat kisebb, nagyobb fájdalmakat, de előidézheti a teljes járóképtelenséget is. A betegség nem csak a lábban okozhat fájdalmat, néha térd- és csípőfájdalom is jelentkezik a betegnél.

A közismerten lúdtalpnak nevezett betegség gyűjtőfogalom, amely a különböző fokozatú statikai lábdeformációkat foglalja magában. Az elváltozás súlyosságának sorrendjében megkülönböztetünk: bokasüllyedést, lábsüllyedést, lúdtalpat, terpeszlábat vagy harántboltozat süllyedést.

 

A láb kifelé fordulásával egy időben, a belső boka lesüllyed, befelé dől a sarokcsonttal együtt. Esetenként a hosszboltozat süllyedése is tapasztalható. Főleg gyermekkorban jelentkezik. Idejében észlelt bokasüllyedés általában eredményesen javítható, megfelelően kialakított cipő használatával.

 

A lábsüllyedésen a hosszanti boltozat süllyedését értjük. Ezt a boltozatot tartó izmok és szalagok lazulása, erejük csökkenése okozza. Rendszerint bokasüllyedéssel együtt jelentkezik. A csontokban még elváltozást nem okoz. A láb megfelelő alátámasztásával betéttel, a lábsüllyedés általában korrigálható.

 

A kezeletlen lábsüllyedés fokozottabb deformációt okozhat, amelynél a láb csontos vázában is komoly károsodás léphet fel. A sarokcsont lesüllyedt elülső felével is részt vesz a támasztásban, egyes helyeken csontos híd keletkezhet. A rugalmas szerkezet helyébe merev láb alakul ki, a járás nehézkessé válik.

 

A harántboltozat lesüllyedése általában a felnőttkor lábelváltozása. A magassarkú cipők viselete a normálisnál nagyobb arányú terhelést jelent a láb elülső részére, a lábközépcsontok fejecskéire. Így e betegségben szenvedők között általában több a nő. A normális támasztási pontok helyett, - a harántboltozat süllyedése miatt - a támasztási pontok eltolódnak a 2-es, 3-as és 4-es lábközépcsontokra. A láb rugózása - amely a járás közbeni rázkódást volt hivatva felvenni - a boltozat süllyedése miatt - korlátozódik vagy megszűnik. Az áthelyeződött alátámasztási pontok nem kellően alápárnázottak, így a talp felületén fájdalmas bőrkeményedést, gyulladást okozhatnak.

A lábközépcsontok szétterpesztésének a következménye lehet, hogy az öregujj és kisujj a láb középvonala felé fordul és a közrezárt 3 ujjat szorítja. A szorítás hatására a lábujjak között bőrkeményedés alakulhat ki, vagy ún. lovaglóujjak vagy kalapácsujj kialakulásához vezet. A harántsüllyedés okozhat bütyökképződést is. A bütyök lényegében az öregujj és az első lábközépcsont által bezárt szög változását jelenti. A bütyök tehát nem csontkinövés, hanem az öregujj nagyobb arányú befelé fordulása, a láb középvonala felé. Az öregujj elfordulása következtében, a hozzá ízesülő lábközépcsont fejecskéje kidudorodik, a cipő oldalához dörzsölődve állandó nyomásnak van kitéve. Az első lábközépcsont fejecskéjén a porcréteg tönkremegy, porcréteg kicsontosodás, állandó gyulladás keletkezhet a csonthártyán és az izületi hártyán is. A láb mozgása korlátozottá válik, állandó fájdalmat okoz. Kisebb deformáció esetén a lesüllyedt harántot megfelelő betéttel korrigálni lehet. Súlyosabb esetekben műtéti beavatkozás szükséges. A műtét utáni utókezelés sikerét a megfelelő betét és kényelmes cipő viselése is elősegíti.

 

A sarokcsont támaszpontján vagy a sarokcsont hátsó részén kialakult csontkinövés éles, szúró fájdalmat okoz. Ha a csontkinövés a talpi járógumón keletkezik, úgy sok esetben eredményesen alkalmazható lyukasztott sarkú betét és a sarok állását javító cipő. A sarok hátsó részén létrejövő kinövés ellensúlyozására, alacsony kérgű cipő viselése enyhíti a panaszokat. Súlyosabb esetekben műtéti beavatkozás szükséges.

A lábbetegségek esetén az ortopéd cipő hasznos és elengedhetetlen segítség, mint gyógyászati segédeszköz.

Cipész szakmai ismeret - Völgyi Ferenc - Műszaki könyvkiadó, 1981